2014.10.28 12:30
Egy jópár hete megszületett néhány gondolat a fejemben, hogy megint mit szeretnék megvalósítani. Ez, akkor elméleti síkon viszonylag egyszerűnek látszódott. Elkezdtem utána járni a dolgoknak, tenni az apró lépéseket a kitűzött cél felé, és időközben rájöttem, hogy ennek megvalósítása nem is olyan egyszerű feladat.
Kicsit most olyan érzésem van, hogy falakba ütközök, mert nemleges válaszokat kapok visszajelzésképpen.
Lehet, hogy hagyhatnám az egészet a fenébe… lehet…
De szerintem ez attól függ, hogy kinek mennyire fontosak a céljai, ki mit tesz meg azért, hogy megvalósítsa az elképzeléseit. Lehet, hogy nem éppen most van erre a megfelelő időpont, de addig is keresgélhetek a kiskapuk között, valamelyiken egyszer úgyis oda jutok az elképzelésemhez.
Sokan kérdezték tőlem, hogy honnan volt erőm picibaba mellett felkészülni egy fitness versenyre. Nem tudom, akartam és lett erőm hozzá.
Az imént olvastam el egy cikket egy nőről, aki 31 évesen találta ki, hogy fitness versenyző akar lenni. Ő is azt vallja, hogy bármit elérhetünk amit szeretnénk, ha elhisszük, hogy képesek vagyunk rá, képesek vagyunk győzni. Sosem késő elkezdeni céljaink megvalósítását, noha a 30 év, még nem kor (hisz én is ennyi vagyok) 🙂 bár sokan azt gondolják, ha gyerekként nem kezdtek el valamit, akkor már késő belevágni.
Ha falakba ütközök, akkor sem mondok le a céljaimról, maximum más köntösbe öltöztetem, és kiskapukat keresek a megoldáshoz. Ez persze nem azt jelenti, hogy görcsösen kell ragaszkodni egy elképzelt dologhoz, időközben érdemes a körülményekhez megfelelően formálni, hozzátenni, elvenni belőle, újraálmodni, de semmiképpen nem lemondani az álmainkról. Ha nem ma, ha nem holnap, de nem is a jövőhéten, türelmesen kivárva a megfelelő időt, vallom, hogy bármi megvalósítható, amit el tudunk képzelni, kellő céltudatossággal és kitartással.
Én is keresgélek tovább a kiskapuk között.
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.