Ne a félelmeiddel foglalkozz, légy nyitott, mert Te is képes vagy rá!

2014.08.06 13:35

Ahogy tegnap ígértem, ma elkészítettem a padlizsán fasírtot, hhhmmmm…. ez valami nagyon finom lett!

Receptért kattints ide:

https://www.fitten-pozitivan.com/products/padlizsan-fasirt/

A család emellé gyömbéres sütőtök krémlevest fog kapni, annak az elkészítését is felteszem majd a receptek közé, ugyanis az is belefér a diétába, mondjuk egy ebédre.

Hétvégén egy éves lesz az én kis makigyerekem. Hihetetlen gyorsan eltelt ez az idő, annak ellenére, hogy sokszor úgy éreztem, ez az időszak egyáltalán nem könnyű. A sok éjszakázás, és amikor tehetetlenül állsz a gyerek fölött, hogy vajon most miért sír, mi a baja, a fogzás időszaka, a frontok miatt való nyűglődés, az állandó 24 órás készenlét.

Amíg nem volt gyermekem, ezt az oldalát nyilván nem ismertem az életnek, most látom csak, hogy mekkora erő és kitartás van minden édesanyában, az ikres és két-három gyerekes anyukákban meg főleg! 🙂

Amikor a gyerkőc még a szívem alatt volt, sokszor félelemmel gondoltam az előttem álló, rám váró dolgokra. Jó anya leszek? Képes leszek gondoskodni a gyerekemről? Honnan tudom majd, hogy mikor miért sír? Vajon szeretni fog? És ehhez hasonló kérdések sora merült fel bennem. Az utóbbi kérdésen a férjem a mai napig mosolyog, és azt mondja: „hisz Te vagy neki a világ, szerinted szeret?” 🙂

Szerintem: igen 🙂

Megszületett a gyerkőc, és ezekre a kérdésekre automatikusan megkaptam a válaszokat.

Hogy miért?

Mert nem a félelmeimmel foglalkoztam már, hanem a valósággal, az akkor és mosttal.

Jó anya leszek? Igen, minden erőmmel megpróbálok azzá válni, ez egy tanulási folyamat, talán egy életen keresztül

Képes leszek/vagyok gondoskodni a gyerekemről? Na ná, ez nem is értem miért merült fel bennem, hogy nem.

Honnan tudom majd, hogy mikor miért sír? Még így egy év után sem tudom mindíg, hogy mikor miért sír, de már nem esem pánikba, tudom, hogy a legjobbat akarom neki, így nem lehet nagy baja.

Vajon szeretni fog? Ezt fent megválaszoltam 🙂

Ez az élet más területére is teljesen igaz:

Mi gátol meg bennünket abban, hogy észrevegyük a lehetőségeinket és éljünk azokkal? Mi korlátoz még bennünket?

Félelmeink utunkat állják. Ha félsz, és kijelented: „Nem tudom, úgysem sikerülne” akkor mi történik? Eszedbe jutnak a régi kudarcaid, és az önbírálat visszatart.

Tekintsd a céljaid felé vezető utat vagy a problémáidat, jó alkalomnak a fejlődsére. Sok esetben a szűklátókörűséged nem enged mögéjük látni a dolgoknak. Talán ezt is gondolod: „szegény fejem, miért pont velem kellett megesnie?”

Nem kell mindíg előre tudnod, hogyan alakul az adott helyzet, bíznod kell a benned rejlő erőben, önmagadban. Hinned kell, hogy minden rendben lesz, és eléred a célod!

Ha nyitott vagy a lehetőségek felé, tudsz változtatni, meglátod a változások hihetetlen módon fognak bekövetkezni.

Vélemény, hozzászólás?