Ma csak este jutottam el edzeni, mert a gyerkőccel egész nap itthon voltunk. Már teljesen hozzászoktam a reggeli-délelőtti edzésekhez, ez az esti lábazás egyáltalán nem esett jól, végig hányingerem volt, kilóméteres távolságra elhagytam a komfortzónámat, amihez beletelt egy kis időbe, mire visszataláltam.
Többször kaptam már meg ilyenkor azt a kérdést: „dehát miért sanyargatod magad? mire jó ez? van ennek értelme?”
„Az élet ott kezdődik, ahol a komfortzóna véget ér”
Az emberek többségének az edzés egy kellemes időtöltés, lazulás, ahol jól érzik magukat, pici terhelés után picit megizzadnak, és ezzel a lelkiismeretüket sikerül megnyugtatni.
Igazából ha ez a cél, akkor nincs is ezzel baj. A baj csak ott kezdődik, ha a himi-humi, picit terhelős, picit izzadós edzésektől eredményeket, formálódást remélnek, ugyanis az emberek többsége a legtöbbet akarja elérni a legkisebb erőfeszítéssel.
Ha formás testet szeretnénk, azért bizony kőkeményen meg kell dolgozni. Azt természetesen nem mondom, hogy minden egyes edzésen ájulásig kell emelni a súlyokat, de időnként igenis ki kell lépni a komfortzónából, át kell lépni a határokat ahhoz, hogy fejlődni, formálódni tudjunk, és ez kellemetlenséggel jár. Amikor már a 4. sorozatban guggolsz nagy súllyal, akkor már nem vagy annyira happy, nem ül ki a mosoly az arcodra, leizzadtál, nem nézelődsz és társalogsz a teremben, lehet már a hajad sem úgy áll, ahogy az elején belőtted, de kit érdekel. Abban az egy órában csak önmagadra koncentrálsz és dolgozol a céljaidért, mert fontosak, nem számít, ha nem érzed magad komfortosan, nem számít, mert tudod ettől jutsz előlre, mert más nem hajlandó átlépni a határait, túl kényelmes ahhoz, hogy mindezt megtegye, és ezért fog sikerülni Neked, és nem másnak.
Tegyél egy próbát, a következő edzésen lépd át a határaidat, végezz új gyakorlatot, csinálj több sorozatot, vagy ismétlésszámot, emelj egy kicsit a súlyokon, fuss többet, vagy gyorsabban, lépj ki egy kicsit komfortzónádból!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.