Egyre több fiatal lányt és nőt érint az evészavar: VAN KIÚT!

2013.10.11 13:32

 NEM CIKI:  VAN KIÚT!

„A betegség nem sorscsapás, hanem egyszerű figyelmeztetés, lehetőség a fejlődésre”

Dr. Edward Bach

Az evészavarok (anorexia, bulímia, túlevés zavara) a modern civilizációs betegség típusos példái, amelyek gyakorisága az utóbbi két évtizedben hazánkban is jelentősen megnőtt.

Az elmúlt időszakban a test, illetve a test alakja a társadalmi érdeklődés fókuszába került, így a fokozódó kulturális  „nyomás” hatására az ehhez kapcsolódó problémák is egyre gyakrabban fordulnak elő. A karcsúságideál nyomása döntő az evészavarok kialakulásában.

Egyre többet hallani az egészséges életmódra nevelés hiányáról az iskolákban. Az evés és a testkép zavarai elengedhetetlenül fontos tananyag lenne az oktatásban, a helyes táplálkozásra vonatkozó megfelelő tudás kialakításában.

Egy fővárosi 7-18 éves korosztály életmódjára és táplálkozási szokásaira vonatkozó felmérés, igen elgondolkodtató eredményt hozott: 3000 főt vizsgáltak, a fiatalok közel fele elégedetlen az alakjával, az általános iskolások  25, míg a középiskolások 40%-a már legalább egyszer fogyókúrázott. Étkezéseik rendszertelenek, egynegyedük egyáltalán nem reggelizik, és napi rendszerességgel fogyasztanak chipseket, cukros üdítőket.

A serdülő fiatalok jelentős hányada próbál testsúlyt csökkenteni, mely mögött leginkább irreális testészlelés, és a saját test iránti negatív megítélés húzódik.

A fiatal nők körében egyre nagyobb mértéket öltenek az evés- és testkép zavarok. Vizsgálatok eredményei bizonyítják, hogy a magyar nők  44%-a elégedetlen a testével. Ebben a körben pedig igen nagy problémát jelent, hogy a fogyókúrázók minimális hányada kér segítséget szakembertől a testsúlycsökkentéshez, valamint az, hogy jelentős eltérés van saját testük és énjük megítélésében, érzékenyek a környezetük véleményére, magas az önkritikájuk, intenzív szorongást, és szégyent élnek meg testükkel kapcsolatban.

Hazai adatok szerint Magyarországon kb. 30 000 -50 000  evészavarral küzdő ember él. Ezek közül a bulímiások 80% nem kap kezelést, ami igen nagy támogatáshiányra utal ezen a területen.

Nagyon sok esetben rejtve marad a betegség, mert szégyellik a problémát, ezzel hagyják, hogy megkeserítse a mindennapjaikat.  Csendben,  sokszor depressziósan, magukat utálva szenvednek hosszú éveken át.

Pedig nem kellene, hogy így legyen, lehet mosolygósan, pozitívan élni, csak tenni kell az evészavar ellen!

Nem ciki segítséget kérni!

Mivel az evészavar kialakulásában több tényező is szerepet játszik (biológiai, pszichológiai, szociális), ezért komplex terápiára van szükség, ahol több terület szakembere működik együtt a siker érdekében.

Vélemény, hozzászólás?