2014.12.10 20:57
Az utóbbi időben valahogy mindig úgy jöttek össze a dolgok, hogy ugyan edzettem, de mégsem annyit, amennyi egész pontosan be volt tervezve. Tegnap is pl. mindösszesen fél órám maradt lábazni a munka és a rohanás a bölcsibe a gyerekért között, és lássuk be, ez egy versenyre való felkészüléshez édes kevés.A kitűzött céljaim pedig igenis fontosak, ezért kicsit meg is elégeltem a dolgot, és elhatároztam, hogy ez mostantól másképp lesz, minimum heti 4×1 óra, amire szükségem van ahhoz, hogy normálisan leedzek. Néhány dolgot ehhez másképp kell majd beosztanom a napirendben, hogy valahova mindenképp bekerüljön az edzésre szánt 1 óra Énidő.
Ma reggel ezt úgy oldottam meg, hogy egy negyed órával hamarabb vittem a gyereket a bölcsibe, majd a személyi edzésem előtt pontosan 60 percem maradt egy jó kis hát-mell-tricepsz edzésre, aminek a végére még becsempésztem egy szuper összetett váll-bicepsz gyakorlatot is.
Az Énidő elképesztően fontos lenne az életünkben, vagy legalábbis, hogy több-kevesebb, de rendszeres jelenléte legyen. Az Énidő bármi lehet (én edzéssel töltöm ki, ettől töltődöm igazán) ami értékes számunkra, ami tölt, ami többé tesz. Olyan idő, amikor magunkra figyelünk, azzal foglalkozunk, ami számunkra fontos. Ez lehet napi 5 perc, heti 1-2 óra, vagy egy hétvége, ami éppen kell.
Sok édesanyának bűntudata van, ha a család mellett csak magával foglalkozik egy keveset, mert úgy érzi, ilyenkor a gyerekétől veszi el az időt. Pedig ez igenis szükséges, főleg egy anyukának, aki hajlamos mindent önmaga elé helyezni, család, gyerek, munka, főzés, mosás, takarítás, délutáni szakkör a gyereknek stb.. csak éppen önmagáról feledkezik meg, aki tulajdonképpen hajtómotorja a családnak.
Miért van az Énidőre szükség?
Azért, mert ha mi édesanyák jól vagyunk, akkor jól lesznek a környezetünkben élők is, férjek, gyerekek, kollégák, barátok.
Nem hazudhatunk önmagunknak, amikor minden energiánkkal az örökös pörgésben létezünk. Fogy az energia, elfáradunk, kimerülnek a tartalékok, miközben minden téren eszeveszettül próbálunk helytállni. Szükség van a csak magunkra szánt időre, egész egyszerűen azért, mert nem engedhetem meg magamnak, hogy elvesszek a mókuskerékben, a napi hajtás közepette, és egész egyszerűen azért, mert értékes vagyok.
Ha ezt belátjuk, elfogadjuk, akkor menni fog. Akkor mindig lesz annyi hely a naptárban, hogy a számunkra értékes dolgokkal töltsünk egy kevés időt, olyannal amivel feltöltődünk.
A holnapi Énidőmet este a lányokkal fogom tölteni, amit már nagyon várok. Karácsonyozunk, forralt boroznak a többiek (én teázom, mert vezetek) sütizünk, sokat nevetünk, jól érezzük magunkat, és ami a legfontosabb, hogy töltődünk egymástól. Már nagyon várom 🙂
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.