Ma reggel is korán keltem, hogy amíg a család alszik megírjam a bejegyzés egy részét, befejezni már nem volt időm, mert felébredt a gyerkőc. Miközben pötyögtem a gépen már főtt a rizs és párolódott a mai adag zöldségem. Napközben tonhal volt a menü rizzsel és zöldséggel, estére amaránt bundában sült pulykát készítek, amit már a családdal együtt fogunk megenni.
Hétfőn kezdtem az új rendszert az étrendben, -heti szintű szénhidrát ingáztatást- és visszatértem az edzőtermi súlyzós edzés és kardió kombinációjához, mivel reggel egyre később világosodik és egyre hidegebb is van, 5 fokban pedig nem szeretek edzeni.
Tehát túl vagyok 2 szénhidrát csökkentett napon (az eddigi ch bevitelhez képest csökkentett) és 3 súlyzós+ 20 perc kardió edzésen a héten. És min kaptam magam tegnap este? Hogy azt nézem 2 NAP UTÁN, na mikor látszódik már valami, hiszen 2 napja kevesebb szénhidrátot eszem és túl vagyok 3 edzésen. 😀
Világ életemben a „most és azonnal” embercsoport tábort gazdagítottam. A várandósságom alatt és a gyerkőc születése óta viszont rengeteg türelmet gyakoroltam és gyakorlok nap, mint nap. Akkor jöttem rá, hogy magamon/magamban fejlesztendő feladatként nekem erre az életre ezt (is) dobta a gép, és amikor valamilyen szituációban a türelmetlenkedésen kapom magam, pl. nem halad a kasszánál a sor vagy a tükör előtt éppen azt nézem miért nem látszódik még a diéta eredménye, ez mindig eszembe jut. Így tegnap este is eszembe jutott.
Oravecz Nórától olvastam egy mondatot éppen tegnap este:
„Ha biztosak vagyunk a végkimenetelben, megengedhetjük magunknak, hogy nyugodtan várakozzunk:”
Rengeteg diétázó esik ebbe a hibába. Nagy lendülettel elkezdenek valami éppen aktuális életmódváltósdit, majd 1-2 hét múlva csalódottan vizsgálják magukat a tükörben, nem látnak semmilyen változást. Ha pedig úgysincs változás, akkor minek az egész felhajtás, a „régi” életmód úgyis kényelmesebb volt.
Időt kell hagyni a szervezetnek arra, hogy tudjon reagálni a táplálkozásban tett változtatásokra valamint a testnek, hogy tudjon reagálni az edzés által adott ingerekre.
Április végén volt a Fitbalance, ahol én is színpadra álltam. Az egész májusom, júniusom és júliusom nem szólt másról, csak arról, hogy a versenydiéta után próbáltam magam összeszedni mind a táplálkozásban és edzésben. Őszintén szólva egyik téren sem volt túl sok motivációm idáig. Augusztustól újra sikerült beállítani egy számomra élhető táplálkozás és edzésbéli életmódot. Az elmúlt 3 hónap alatt sokat változott a testem, az edzések ellenére is sok izmot vesztettem, mert a táplálkozásban -ahogy írtam- nem volt túl sok motivációm és ezzel párhuzamosan pedig a combom köré zsírpárnácskák kezdtek lerakódni.
Szóval ha mindez a változás 3 hónap alatt ment végbe negatív irányba, akkor hogyan várhatnám azt, hogy 2 nap alatt újra a régi formám köszönjön vissza a tükörből???
Na igen, ilyenkor nehéz kitartani és tovább menni, amíg az első eredmények láthatóak lesznek.
De ahogy Oravecz Nóra is mondta, a végkimenetelben biztos vagyok, tudom mit akarok, látom a célt és meg tudom csinálni, megcsinálom. Mostmár nincs más hátra, mint odafigyelni a táplálkozásra, edzeni és nyugodtan várakozni az eredményre. 🙂
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.