A tegnap esti csokis-kókuszos muffin után, ma reggel 6,5 km-el kezdtem a napot.
Könnyedén ment és nagyon jól esett, mind testileg, és mind lelkileg, szellemileg is az elmúlt nyűgös napok után.
Szükségem van ezekre a magamra szánt órákra, nem mindíg azért, hogy formában tartsam magam, hanem a lelki feltöltődés miatt.
Emlékszem, miután megszületett a gyerkőc, kb.3-4 hónapra rá mentem el először edzőterembe edzeni. Arra is emlékszem tisztán, hogy bűntudatom volt, hogy ott hagyom a pici babát, csak azért, hogy tudjak sportolni egy kicsit. Pedig jó kezekben volt, hisz az apukája vigyázott rá, mégis bennem volt a rossz érzés, a bűntudat. Ez többször a mai napig így van, ha magamra szánok egy kis időt, pl. találkozom 1-2 órára a barátnőimmel, vagy elmegyek edzeni, akkor munkálkodik bennem a rossz érzés.
Amikor június végén a barátnőm esküvőjére mentünk ketten a férjemmel, a gyerkőc pedig itthon maradt a nagyszülőkkel, akkor én, sírva és bűntudattal szálltam be a kocsiba, így indultunk el. A férjem akkor megfogta a kezem, és azt mondta, hogy „ne úgy fogd fel, hogy itt hagyod a gyereket, hanem, hogy velem leszel kettesben!” És milyen igaza van! Ezután már hamar megnyugodtam, és jól érzetük magunkat, a gyerkőcnek meg fel sem tűnt, hogy nem vagyunk itthon, teljesen jól érezte magát nélkülünk.
Anyaként számomra nehéz volt és a mai napig sokszor nehéz megbirkózni ezzel az érzéssel. Azt viszont megtapasztaltam, hogy szüksége van egy anyának arra, hogy a nap 24 órájában a 100%-os erőbedobás mellett magára szánjon legalább hetente néhány órát, amikor kiszakadhat a megszokott környezetből, külső programok által feltöltheti a belső erőforrásait, legyen ez 1 óra a barátnőkkel, egy kis vásárlás, egy kávé vagy bármi más.
Az anyaság az élet egyik legszebb történése, de lássuk be, sokszor lemondást igényel. Ha hosszú távon nincs meg az adás-kapás egyensúlya, az a belső erőforrások kimerüléséhez vezethet, ami hozza magával a feszültséget.
Nekem ezt a feltöltődést az edzés adja meg, amikor futok reggel a tónál, süt a nap, csicseregnek a madarak, vagy ha elmegyek a terembe edzeni 1 órát. De az is feltöltődés számunkra ha kettesben, közös programot szervezünk a férjemmel. Ezt még nagyon fontosnak tartom, hogy én és a férjem, ne felejtsünk el házaspárként, egymás társaként is funkcionálni, hiszen enélkül úgysem lehetünk jó szülők.
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.